Úton - videón is
Az autó története
Dióhéjban arról, hogyan találtam rá, szereztem meg és tettük újjá a KÉK-et.
2008-ban sok év tanakodás után kezdtem bele, hogy szerezzek egy “vasat”. Olyat akartam amihez nem kell feltétlenül hogy apunak olajkútja legyen Kuvaitban, de a kinézete legyen karakteres. Na ekkor láttam meg először granadát. Ilyen és hasonló “eladó” képeket találtam róla mindíg más helyen. Aztán egy jó időre eltűnt minden hirdetés.
Aztán 2009-ben kicsit késve értem a komáromi Amerikai Autós Fesztiválra. Nézegettem a verdákat és megláttam, hogy a kocsi amit egy jó ideje nézegetek tombolán megnyerhető. Az volt a furcsa, hogy úgy éreztem mintha lopnák a kocsimat holott erre semmi okom nem volt. Na ebből tudtam, hogy a Granada kell nekem úgyhogy lebratyiztam a nyertessel és három nap múlva már nálam volt a KÉK. (A szerencsés nyertes korrekt volt)
Nyár végén még furikáztam vele egy keveset, körbeért a vigyor a fejemen mikor cirkáltam vele a városban. Mindenképpen a teljes felújítás volt a cél, de minnél többet nézegettem annál kevésbé tetszett amit láttam. A kaszni nagyon korrodált volt. Aztán megismerkedtem a kocsi előző tulajával és kisebb rábeszélés után vettem egy donort.
Minden nappal biztosabb vagyok abban, hogy ez egy igen jó vásár volt. Ennek is van ugyan baja, de közel sem annyi mint a KÉK-nek.
Azután következett még némi felújítás…
…szétszerelés…
…lakatolás, homokszórás, még több lakatolás…
…alapozás, tömítés, alvázvédőzés…
…festés…
…még több szerelés…
…és így festett az első próbaútra alkalmas napján.
